Csoportunk úgy döntött, hogy egy tisztálkodással egybekötött fürdőző napot tart, ezért Borsafüredről (Baia Borsa) korán indultunk tovább a 17–es műúton Rónaszékre. Fürdőjének sós vize mozgásszervi, idegrendszeri és női betegségeket gyógyít. Már 1766 óta iszapfürdőjét és földalatti tavát is kihasználják. Még délelőtt az Iza völgyében egy kis kitérőt teszünk, mivel az egymást érő kis falvakban a máramarosi építészet remekművei találhatók itt. Váncsfalván, Nánfalván, Szurdok és Rozálifalván a falutemplomok sokasága még a 17-18 sz. –ban épültek. Hegyes fatornyaik, zsindelyes faházaik kecsesen az ég felé törnek. Ha elgondoljuk, hogy bizony szeles, telek is előfordulnak itt, aerodinamikai remekműveknek is tekinthetők ezek a templomok. Kár, hogy pénzhiány miatt, az idő fogai nagyon megviselték az építményeket, az embereket, helyi ácsokat is alig érdeklik a fából készült alkotások. Bezzeg bádoglemezes ortodox templomok erre felé is gombamód szaporodnak, bár nincs annyi hívő, aki nagyritkán megtöltse őket.

Farkasrévnél értünk le a Tisza völgyébe és egy szép kis fogadóban ebédeltünk az Iza folyó partján. A sors által megtört de kedves emberekkel találkoztunk, akik románul de magyarul is különleges tájszólással beszélnek. Beszédükben sok az „ú” toldalék, beékelés, ezért is illik rájuk a megnevezés: -ők a maramúk. Beértünk Máramarosszigetre (Sighetul Marmatiei) a faipari központba. Ez kb. 60 ezer lakosú város, régen megyeszékhely is volt. IV. László románokat telepített ide a tatárok elleni védelmekre, a vajdáik leszármazottjai a Drágfiak, magyar nemességet kaptak. A Drágfiak elődei alapították Moldvát a 13. Sz.-ban. A város gótikus stílusú református temploma 14. sz. –ból ered, a kultúrpalotát érdemes még megnézni, valamint a nőnevelés úttörőjének Lővey Klárának sírját.

Miután megnéztük az Iza folyó beömlését is a Tiszába, útra keltünk Dél felé a 18-as úton Nagybánya (Baia Mare) felé. A Gutin-hágó felé menet következik Breib falu, amelynek a 16. Sz. –i fatemploma és sósfürdője híres. Aknasugatag sóbányájáról nevezetes, Krácsfalván és Deszén a két-házomszáz éves máramarosi faragású fakapukban lehet gyönyörködni. Ezután elérjük a nagy szerpentint, amelyik felkapaszkodik 980 m-re. Balra a Kakastarélynak nevezett gerinc tűnik fel az 1445 m-es Gutin csúccsal, jobbra Rozsály csúcs az 1300 méterével.  A hosszú árnyékok már a közelgő estét hirdetik, a hegyekben hamarabb sötétedik. Felsőbánya felé közeledve letérünk a Bóditóhoz vezető útra és a 730 méteren lévő Mogosa turistaházhoz érkeztünk. Később még jutott idő egy esti sétára is a festői környezetben. 

Másnap már kipihenve Észak Erdély legnagyobb városát néztük meg, Nagybányát.(Baia Mare) Déli fekvésű festői vidéken a Zazar völgyében terül el, ahol megterem a szelídgesztenye és a mandula. Nem hiába alakult itt ki és lett híres a nagybányai festészet. Erről tanúskodik a művésztelep is a városi parktól északra. Hollósi Simon alapította 1896-ban, majd vele együtt Réti István, Ferenczi Károly, Iványi, Thorma lettek híres festőművészek. A város már 250 ezres lélekszámra duzzadt, a magyarok már csak kissebségben élnek. II. Géza 1142-ben szászokat telepített ide a nemes érc bányászata miatt. A város főterét egy tucat műemlék épület övezi, így: a Szilágyi Erzsébet háza, Lendvay Márton színművész háza, a Minorita templom, a Szent István torony a város címerével, az Öreg fogadó épülete, a Pénzverő ház, stb. A városnak botanikus és állatkertje is van. A városnézés után a közeli Koltóra ruccantunk ki, itt van a Teleki-kastély, a Teleky sírhely, Petőfi somfája és emlékszobája. Annakidején nagy költőnk Petőfi Sándor arra kérte meg Telekit, hogy itt tölthesse mézesheteit. 1847 szeptember 9-én érkezett meg feleségével, a hónap végéig 28 költeményt írt itt, köztük a gyönyörű „Szeptember végén”c versét is.

Ezután ellátogattunk a Fernezely völgyébe, ahol az 57 méter magas duzzasztógát 4 Km hosszú tavat hozott létre. A Firiza tó szép üdülői környezetben Nagybánya ivóvízkészletét tárolja. A környékén sok kis magán üzlet van, a kemping is olcsó szállást biztosított.