Naplemente után a Fernezely tó felett úszó köd gyönyörködtetett bennünket, sokat nem lehetett álmélkodni, mert sürgősen indulnunk kellett, ha még sokat akarunk látni Erdélyország északi részén. Elég rossz bekötőúton mentünk rá a 18-as főútra, Máramarosszigeten (Sighetul Marmatiei) már nem álltunk meg, de Szaploncát (Sapinta) nem hagyhattuk ki. Ennek a híres vidám temetőjében vannak a színes fejfák, amelyeken vicces rigmusok és vidám verses halotti búcsúztatók feliratai olvashatók. A felvidult csapatunk a Tisza felé vette útját, egy határ menti kisvárosba Técsőre érkeztünk, itt folyik át a Tisza Ukrajnába. Mivel a kisváros nem nyerte meg tetszésünket, déli irányba fordultunk a Huta-hágón át az 1000 méteres Fenyér hegy alatt egy szép helyen uzsonnáztunk.

Avasfelső (Negresti-Oas) kisvárosában álltunk meg, mivel itt van a térség népművészeti központja, gazdag múzeumát érdemes megtekinteni. Szinérváraljára (Seini) mentünk tovább, itt megtaláltuk Erdősi Sylvester János bibliafordító szülőházát, aki az első Magyar nyelvtant is írta 1540 körül. Szinérvár széthordott romjait az Apa hegyen, csak nyomokban lehet fellelni. Ebédidőre Aranyosmeggyesre (Mediesu Aurit) értünk, a helyi lelkész bemutatta nekünk a Báthoriak által épített református templomot. Benne van a Wsselényiek sírboltja. Itt tudtuk meg, hogy még mit érdemes megnézni a környéken.

A várkastély még 1278-ban épült, többször lerombolták, több gazdája is volt, majd 1732-ben Wesselényi Ferenc is épített itt várkastélyt de a hitleri csapatok lerombolták. Délután még belefért a programunkba a közeli Szatmárnémeti megyeszékhely. Ezt a várost ezer táján Gizella királyné alapította ide telepítve a német vadászokat. Tatárjárás után IV. Béla újraépítette, 1535 után a reformáció jelentős központja lett. A viszontagságos történelmi idők ellenére a környéken 23 sváb falu jött létre. Szatmárt (Satu Mare) sokat látogatta Petőfi, gyakran járt Pap Endre költő barátjánál, majd innen járt át Erdődre, szerelméhez, Júliához. Az óvárosban szép és fontos emlékművek bizonyítják történelmünk folyamatosságát. A püspöki székesegyház klasszicista-barokk stílusú, impozáns építmény. A volt Vécsey-házban írták alá 1711-ben a szatmári békét, amely jelenleg múzeum. A reformátusoké az érdekes Láncos templom, ennek szomszédságában van a magyar gimnázium. Még volt időnk leugrani Erdődre is, ahol olcsó szálláshelyet is kaptunk. Vacsora után még megnéztük az emlékhelyet, ahol 1847. szeptember 8-án, az akkori vár kápolnájában keltek egybe Petőfi Sándor és Szendrei Júlia. Erdőd jeles szülötte volt Bakócz Tamás esztergomi érsek. A községben gyógyfürdő is van. Csoportunk fürdőzni kívánt, de sajnos ezt már lekéstük.

Másnap reggel a határ menti Nagykárolyba mentünk. Belvárosa őrzi a magyar jelleget, itt még sok magyar él. Az oklevelek 1335-től emlegetik a várost. A város központi parkjában van a múzeum. Mátyás alatt épült s a Károlyiak kastélya volt, most lovagvárnak néz ki. A volt piarista rendház falán Révai Miklós nyelvtudós emléktábláját láttuk, Ady Endre is idejárt a gimnázium első négy osztályába. Itt ismerte meg szerelmét a Szarvas fogadóban rendezett megyebálon 1846 szeptember 8-án. Nagykároly megyeszékhely is volt, a megyeháza épületében 1832–ben volt főjegyző Kölcsey Ferenc Sok híres személy élt e régi városban, így Kaffka Margit író, Károli Gáspár bibliafordító.

Délután már tovább mentünk, a városnézés fáradalmait a kisbuszon pihente ki a csapat. Érmindszenten megálltunk, ahol Ady Endre született 1877-ben. Itt Adyfalván az emlékmúzeumot néztük meg, sok turista látogat el ide ebbe a kúriába, olyan ez, mint egy kis zarándokhely. Csupán 20 Km-re ide, van Sződemeter, (Sauca) ahol nemzetünk egy másik nagyja Kölcsey született, a Magyar Himnusz írója. Hosszú lenne a sora a további nagyjaink felsorolásának, akik e térségben születtek, vagy éltek. A barangoló turista szíve, torka szorul látván a sok értéket, emléket pusztulni vagy átalakítva, s más kezekre jutva.  Népünket feldarabolók a Trianoni tragédiával sújtottak ránk, amit máig, sem az ítélethozók, sem az ebből hasznot húzók nem enyhítettek rajtunk.