A Szilágyságon át.

Nyírábrányon át, utaztunk csoportunkkal az északközép Erdélyi Mezőség látványosságai felé. Margitta (Marghita) kisvárosán át a Berettyó mellett haladunk, Szilágynagyfalu (Nusfalau) letérő után hamar elérjük Szilágybagost (Boghis), ahol kellemes mezotermál gyógyvizes fürdő vár ránk, olcsó strandjával. Még délelőtt a Kraszna völgyén át beérünk Szilágysomlyóra (Simleu), a megye második városába. A város már a 13. Sz. –ból ismert 1876 –ig Kraszna vármegyeszékhelye volt. Itt több látni való is akadt. Gótikus stílusú Plébániatemplomát Báthori István 1532-ben építette, a somlyói vár romja már alig látható ezt Báthori Zsigmond építette 1597-ben. A város feletti Kesely-hegyen 3. sz.-ból származó gepida kincseket találtak, ezek az „Aranyfibullák” a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. A közeli Somlyóújlakon a református templom mellett egy apácakolostor is működött. Siettünk tovább, hogy még délután elérjünk vendégváróinkhoz Krasznára (Crasna). Varsolcnál (Virsolc) kis időre megálltunk, itt víztározó épült a Krasznán, innen látják el a környék településeit ivóvízzel. Szép kilátás nyílik délre a 990 m magas Terbete hegységre, délkeletre pedig a Meszes vonulatára.

Kraszna hajdani ősi vára, régi településre utal. Itt élt a kiváló botanikus Cserey Farkas, nála vendégeskedett Kazinczy, aki az Erdélyi Levelek c. művében részletesen írja le az udvarház műkincseit, könyvtárát.

Ismerőseim nagy szeretettel vártak, hatalmas parasztházaikban gyorsan előkerült a finom és erős szilágysági szilvórium, amitől még éhesebbek lettünk. De sebaj, a terülj – terülj asztalkát a menyecskék, olyan hamar elővarázsolták, hogy a harmadik pohárka Istenáldása, jóformán még le sem csúszott. Előételnek zöldségekkel főtt tyúkhús és aprólék volt tálalva, számunkra kevésbé ismerős leves volt a tyúkhúsos-csorba. Ez egy olyan kiadós leves, amely házilag korpából erjesztett ún. bors-sal savanyított. Íze nagyon kellemes, a különleges zamatokat a zeller és petrezselymen kívül, a lestyán és a szárított vargánya gomba adja meg. Az igazi meglepetés a banálisan klasszikusnak hitt töltött káposzta volt. Töltelékében a hús mellett füstölt sonka és kukoricadara volt rizskása helyett. Ez különleges ízt adott a nem túl fűszerezett kisméretű jól megfőtt töltelékeknek. A házi tejföl pedig inkább a tejszínhez állt közelebb.   

Később a moccanni alig tudó csapatunk, miközben egyfolytában a háziakat dicsérte, előkerült a 4 éves vörösbor is. Az értünk érkezett tiszteletes urat nem volt szívünk visszautasítani, így néhányan vele tartottunk a református templom megtekintésére. Gótikus stílusú 1391 -ből származó templom 40 m magas sisak-tornyával négy fiatornyával igen impozáns építmény. Gyönyörű festett mennyezete 1736 –ban készült, 15 m hosszú hajója alacsonysága ellenére is az orgona megszólalása után jó akusztikájúnak mondható. A valamikori Kraszna-község lakossága többségében magyar volt, ma azonban ez az egyensúly felborult, a tiszteletes úr elmondása szerint vannak jó hírek is. Egyre több magyar gyerek konfirmál és házasodik templomban, a nehéz pénztelenség ellenére is a kulturális élet fejlődik, kórus, tánc-csoportok is működnek, néha turnéznak is, ha érkezik támogatás.

Mire visszatértünk a házigazdákhoz, csapatunk lustábbik fele már javában nótázott az időközben összeverbuválódott tárogatós és hegedűs kíséretével. A hosszura nyúlt esti nótázás és ismerkedések után kellemes nyugovóra tértünk, majd holnap a megyeszékhely felé vesszük utunkat.