Az előző nap rövid helytörténeti ismereteivel, kipihent csoportommal elindultunk a belváros nevezetességeit is megismerni. Bár az óváros is már teletűzdelt modern épületekkel, mégis több városrész őrzi még a letűnt korszakok hangulatát. A Domb-tér, nevezték még Dóm-térnek is, barokk épületeivel egy nagy téglalap alakú teret vesz körbe. A Dómtemplom a csanádi püspökség székesegyháza volt 1736 után épült, osztrák barokk stílusban.  Tornyait alacsonyra építették, hogy a régi várrendszerben az ágyúgolyók útját ne akadályozza. A tér nyugati oldalán a szerb püspöki székesegyház ugyanezekben az években épült. Mindkét templom híres emberek munkái, belül freskókkal, művészi alkotású oltárokkal ékesítettek. Savoyai Jenő herceg háza bár átépült, még egy régi falképén a régi vár Forfoza kapuja is látszik. A volt katolikus püspöki palota mellett van a volt Kormányszéki-palota, melynek 450 helyisége van, ma itt a törvényszék található. A tér szépen kialakított korabeli lámpákkal, középen a pestisoszlop s közelében van egy jó ízű mezotermál ásványvizes kút. Régies szűk utcákon hamar eljutunk a Szabadság-térre. Itt található a régi városháza, a tér déli oldalán a régi piarista rendház gimnáziuma, amely eredetileg ferences kolostor is volt. A főtér felé haladunk, a kis sétáló utcán jobbra van a Temesvári Magyar Színház, ahol ma is sok kiváló előadásokat tartanak. Itt működik a Német Színház is ezek, egy épületegyüttest alkotnak az Állami Operaház és Nemzeti Színházzal melynek főbejárata az Opera térre nyílik. Balra a modellházzal szemben van Temesvár egyetlen középkori épülete, a Hugyadi-várkastély. Róbert Károly király építtette 1318-ban, Hunyadi János átalakíttatta majd az 1849–es ostrom után is renoválták. Nagy kiterjedésű múzeumának 22 termében 50000 tárgyat őriznek, a természettudományi részének 23 termében, pedig 16000 darabos madárgyűjtemény és 21000 példányos lepkegyűjtemény található.

  Az Operatérről kivonták a forgalmat így egy hatalmas sétányt, európai színvonalú rendbetett műemlékekkel körbevett főteret hoztak létre. Ez egy hősi város, forradalomi vérrel áztatott főtere, ahol 89 Decemberében sokan haltak, vagy sebesültek meg. A főtér délre eső végében vannak a forradalom áldozatainak emlékkeresztjei, itt éveken keresztül naponta helyeznek el égő gyertyákat, virágokat az erre járó emlékezők és turisták. Szemben a 83 m magas tornyú Ortodox Metropolia katedrálisa áll, építését 1946-ban fejezték be, a laza terület miatt 17000 pillérre építették.  Csoportom a sok bámészkodásban alaposan megéhezett így egy nagyon szép romantikus helyre vittem őket ebédelni. A Bega csatorna mindkét partján öreg fűzekkel övezett sétányain, bőven lehet válogatni a kerthelyiségek között. Ezt a csatornát, amely a várost kettészeli, még 1763 után gróf Mercy építette, összekötvén a Temes folyóval lecsapolván a mocsaras vidéket. A 2-3 m mély csatorna hajózható, kis sétahajó jár rajta. Temesvár elsők között szerepel a világon, ahol a tömegközlekedésben bevezették az omnibuszt, majd 1884–ben, Európában elsőként  villanyárammal világították a főteret. A város 1940–ben lett egyetemi város, ma már 16000 egyetemista több mint 24 szakterületen tanulhat.

Ebéd után csoportunkkal folytattuk a városnézést, átsétálva a Bega csatorna hét hídjának egyikén a Józsefváros felé vettük utunkat. Már messziről észre lehet venni a kis Mária kápolnát, melyet 1906-ban állítottak fel Dózsa György kivégzésének állítólagos helyén. A kis kápolnában mindig található friss virág, gyertyákat is gyújtanak az emlékezők, hisz alig pár méterre innen indultel, a Temesvári Forradalom. A Mária-szobor mellett áll háttal a református templom épülete. Bejáratánál a szűk kis utcában 89. December 15.-én a megpóbáltatott sorsú református tiszteletes urukat védő hívek gyűltek itt össze, majd élő láncot alkotva akadályozták meg az erőszakos kilakoltatást. Az egyre gyarapodó szolidáris tömeg hozta létre az elkövetkező tüntetés sorozatot. Bármenyit is kevertek idáig a történészek és politológusok, el kell ismerni, hogy a forradalom szikrája itt született meg.