�n� �s Korongyos  - mese az eredeti monda nyom�n

Ak�r hiszitek, ak�r nem, a t�nd�rek mindig itt �ltek �s �lnek napjainkban is k�z�tt�nk. Ez a mese a t�nd�rl�nyok legszebbik�r�l sz�l, aki valamikor Erd�ly b�szkes�ge volt. Mindenki csod�lta sz�ps�g�t, de legink�bb kedves besz�d��rt, j�s�gos term�szet��rt szerett�k. �n�, mert �gy h�vt�k ezt a t�nd�rl�nyt, seg�tett az embereknek gondjaikat megoldani, bajaikat orvosolni. J�tetteivel mosolyt var�zsolt arcukra. Egy csikorg� t�li napon,  �n� a Radnai Havasok h�t�l szipork�z� vil�g�ban j�rt. K�r�l�tte meredek hegyoldalakon h�kucsm�s feny�k �lltak vigy�z� rendben, s az �g magas�r�l szikl�s hegyormok �rk�dtek a feh�r csendben nyugv� t�j f�l�tt. �n�, m�g e sz�ps�g erej�t�l leny�g�zve �llt a hegyek l�b�n�l, egyszer csak t�voli furulyahangra lett figyelmes. A hang ir�ny�ba n�zett, s h�t l�tta, hogy a magasban egy  tiszt�sr�l, mag�nyos kunyh� k�m�ny�nek f�stje sz�ll a k�k �gre. Vajon ki lakhat ott, oly k�zel az �ghez? Mit nem adn�k az�rt, hogy megismerhessem a hegyek titkait! M�g � �gy gondolkodott, a l�ba el� ereszkedett az �gb�l egy �ri�si mad�r �s emberi hangon sz�lalt meg: Kedves �n�, teljes�tem k�v�ns�godat. �lj fel a h�tamra, �s mire h�romig elsz�molsz, m�r fenn is vagyunk a hegyoldalon. �n�nek �gy t�nt, hogy �lmodik, �s �lm�ban megval�sul, amire v�gyott. Fel�lt h�t a mad�r h�t�ra, j�l megkapaszkodott annak tollaiban, �s m�r emelkedtek is a magasba. Fenn a hegyoldalban j�tev�je letette egy h�zik� el�, amelynek k�sz�b�n m�r v�rta �t a h�zigazda, egy dali�s ifj�.      – Korongyos a nevem – �llt el�be a leg�ny –, a k�rny�kbeli juhok p�sztora vagyok. Isten hozott ide, az �r�kz�ld birodalm�ba, ahov� a k�z�ns�ges mad�r is csak ritk�n t�ved. L�pd �t k�sz�b�met, t�zhelyemn�l melegedj meg!  �n� bel�pett a kunyh�ba �s le�lt a k�lyha mell� a padk�ra. – Bizony�ra meg�hezt�l, mert az �les hegyi leveg� meghozza �m az ember �tv�gy�t – sz�lt hozz� Korongyos, mik�zben egy hord�b�l t�r�t, mell�je forr� puliszk�t tett az asztalra, �s biztatta a sz�ps�ges l�nyt, j�jj�n k�zelebb, fogyassz�k egy�tt az eb�det.  Mivel a t�li nap m�r lemen�ben j�rt, �n� k�sz�l�d�tt haza, de Korongyos marasztalta. �gy a t�nd�rl�ny az  �jszak�t a hegyi kunyh�ban t�lt�tte. Tetszett a l�ny szel�d lelke a p�sztorleg�nynek, �s az � okos szava is a sz�p t�nd�rl�nynak. Nem volt csoda h�t, ha egym�sba szerettek, �s egy sz�p tavaszi napon �ssze is h�zasodtak. Lakodalmukon a megh�vottak vid�man j�rt�k a k�rt�ncot a feny�f�k k�zti tiszt�son. Azonban egy boszork�ny, aki az emberek k�z�tt rejt�zk�d�tt, nem n�zhette j� sz�vvel boldogs�gukat, �s ez�rt kegyetlen tettre sz�nta el mag�t. Egy ny�ri �jszaka egym�s ellen usz�totta a Radnai Havasok f�l�tt gy�lekez� fekete fellegeket. Csattogott az �g, a vill�mok ereje feny�ket has�tott kett�, m�g a hegyek menek�l� �llatok hangj�t visszhangozt�k. Egy rettent� erej� vill�m a p�sztorkunyh�t is porig s�jtotta, �s benne a fiatalokat hamuv� �gette. Hamvaikb�l csod�latos hegyp�r magasodott az �gre: �n�k� �s Korongyos, amelyeknek sz�ps�ge ma is elk�pr�ztatja a Radnai Havasokba kir�ndul� emberek szem�t.