E –kosz?

Erre a szintre alacsonyították le az EKOSz –t, mint országos szövetséget!

Egy civil szervezetben egy szűk csoport, hatalommániás elnökével az élen meddig tud süllyedni? Kiknek érdeke a karaktergyilkosság?

Efféle rémisztő gondolatok gyötörnek azóta, hogy engem is név szerint megtámadtak, de mivel egyesületi elnöki tisztséget is betöltök, és egyesületünk is név szerint érintve van, kénytelen vagyok megszólalni.

Az Átalvető 117., 2021 márciusi számának 2 oldalán úgy mutatkozott be az újraválasztott országos elnökünk, hogy letiporta a szövetség két legszorgalmasabb és sokoldalúbb tagját. Tisztességben megöregedtem, rengeteg becsületben végzett társadalmi munkában, és most kapom a magalázó, karaktergyilkos bírálatot. Találgatom, mivel érdemeltem ezt ki.  Talán a tavalyi közgyűlésen tett jobbító jellegű javaslataimért, vagy, mert igyekeztem menteni az Átalvetőt, mint akkoriban válságban lévő folyóiratot? Vagy azért, mert merészeltem a mandátuma lejárta után felhívni a figyelmet az EKOSZ hibáira és újítási javaslatokat tettem? Akkoriban mért nem hurrogtak le, amikor elmondtam? Vagy, hogy  a pandémia  közepette tervezett közgyűlés előtt körlevelet írtam a köröknek arról, milyen változtatásokat kellene megtenni, s mi az, ami nagyon hiányzik a szövetségből: az együttműködés, a modernizálás, munkamegosztás és főleg a szeretet! Egy országos szövetségben ugyanis igazságnak, barátságnak és szeretetnek kellene uralkodnia.

Na, hát valószínű, hogy ezért lettem kitaszított. És ott állt az elnöki pozíció féltése, no és a mi sikerünk a Sorsunk web-lappal, ami úgy látszik, bűnnek számít. Igazán nem is ez fáj nekem, hanem az, hogy az EKOSZ mivé lett! Hogy az immár negyedik alkalommal újraválasztott elnöke meddig tudott lealacsonyodni, amikor KITEREGETTE A SZÖVETSÉG SZENNYESÉT A NAGYVILÁG ELÉ!  És immár negyedik  hónapja fenn tartanak a weblapjukon egy olyan ítéletet, amit az érintettek meghallgatása nélkül hoztak meg, zárt körben. Ez a dokumentum önmagában is becsületsértő, mert minden publikus és nevesített, az előzmények felsorolása pedig magánlevelzésekből van összeollózva.

Mit szólna a kedves olvasó, ha leveleiket engedély nélkül kiraknák a világhálóra, és még védekezni, válaszolni sem tudnának? Durva, nem?

Mivé tettek téged, EKOSZ? Kinek az érdeke, hogy gittegyletté váljon? Tagjainak száma alaposan megapadt, a régi 24 ről 15-re csökkent, nemrég kilépett az ország egyik legkarizmatikusabb egyesülete a Soproni. Mi is ki akartunk lépni, de a vezetőség ezt nem fogadta el. Jobb is így, legalább tagként jogom van hozzá, hogy kinyilvánítsam nemtetszésünket azzal kapcsolatban, amit az EKOSZ jelenlegi vezetése folytat. Vajon kik akarják a szövetséget felbomlasztani, és talán idővel eltűntetni? Kinek a megrendelésére történik mindez?

Vagy mégis csak a régi-új elnöké egyedül a szövetség? Sajnállak, szekeres ember, beteg lettél. Lehet, hogy a 2 évvel ezelőtti agyvérzésed az oka, de akkor mit keres egy beteg ember az országos szövetség élén? Értékeltem, hogy sikerült kirángatni téged láncdohányos állapotodból, hogy alkalmanként mutattál jeleket a változásra. Mára viszont kiszállt belőled a becsület, és megjelent a vezetésben a cenzúra, a sértődöttség, és most oda jutottál, hogy el kell tüntetni a vélt ellenfeleket.

Kisember, ki tett téged naggyá? Mi, a régi Ekosz tagszervezeteinek vezetői, bizony mi toltuk-húztuk a szekeredet, akkor még nem látható irányba. Pont ez a két kitaszított, mint ötletgazda javasolt téged a tavaly tavasszal állami kitüntetésre. (Megvannak a levelezések bizonyítékai!)

Minden segítségem, munkám után „beleköptél” a markomba. Sajnállak, mert a szeretet és barátság eltűnt belőled, a hála fogalmát pedig nem ismered.

Maga a BORZADÁLY pedig az, hogy mindez egy pandémia közepén történik. Bármikor bármelyiküket elvihet a Covid, de nem mindegy, hogy milyen lélekkel. Ha te ateista vagy, akkor neked mindegy, de ezért is sajnállak. Egyik meditációmban még imádkozni fogok a lelkedért. Mert én emberből vagyok, és lelkem is van.

Sajnálom továbbá azon civil szervezetek elnökeit is, akik részt vettek és támogatták ezt az ámokfutásodat, s még mint tagszervezeti elnök, aggódom az EKOSZ sorsa iránt, ha még egyáltalán szövetségnek lehet nevezni.

Jogom van aggódni, ugyanis kevesen tudják, hogy amikor az EKOSZ alakulgatott, én voltam a GYEK titkára, s az én „bábáskodásom” is benne van a rengeteg munkában, első alapító elnökünk mellett. Naplójegyzeteim és sok levelem van, amit a néhai Dr. Búzás Gábortól örököltem.

Számomra ámokfutásod becsületsértés a régi EKOSZ-ra nézve, mert innen indult el Győrből.

Megkérdezném a tagságot, jövőre milyen lélekkel fogják megünnepelni fennállásunk 30. évfordulóját?

                 Győr, 2021. március 12.                                            Pintye Tamás

*****************************************************************************************************************************************