Diakóniai központunktól egy bő reggeli után, elbúcsúztunk és Torda (Turda) felé a Feleki-tetőn át a Keresztes-mezőn tettük hepe-hupás utunkat. Itt már egyszer jövet, rázós utakon megszenvedtünk. Torda szép kis város lehetett valamikor, erre utalnak az óvárosi épületek. Az iparosítással tönkre tették e szép kisvárost, jelenleg pedig az üzemek leállása okoz nagy gondokat. Jellemző munkanélküliség, az ipari negyed szinte olyan, mint egy háború utáni kísértetváros. Az Ótordai-református templom 1400-ban épült, itt több országgyűlést is tartottak. A fejedelmek háza, a Wesselényi ház a 17. sz. korának emlékeit őrzik. A piaci vásárban magyar parasztasszonyoktól olcsón és jól bevásárolt a csapat.

Egy darabig az Aranyos (Aries) folyót követte az út, majd rövidesen feltűnt a Tordai-hasadék (Cheile Turzii) jellegzetes alakja szikla-szurdukával. Kocsival jól megközelíthető egészen a Hesdát patak mezejéig. Letáboroztunk kissé távolabb a vadkempingezőktől. Sajnos a mezőt elcsúfítják a szemét és flakon-kupacok látványa. Sörbarát társaink hamar felfedezték a jól ellátott kemping és turistaháznál a megkedvelt sörüket, a többiek a szorosban föllelhető jéghideg karsztforrás vizével hűsítették magukat. Amíg a csoportunk anyukája Gizella nagy bográcsban főzte a finom lecsót, a túrára vágyók a szorosba indultak.  A 3 Km hosszú jól kitaposott ösvény nagyon szép helyeken vezet át, helyenként 200-300 m-es sziklafalak tetejét alig lehet látni, többször függő-hidakon vezet át az út. Gyerekeink számára szenzáció volt a két nagy nyílású barlang az ott tanyázó denevérkolóniákkal. Több olyan pontja van a szikla szorosnak, ahol kedvező gyakorló helyeket alakítottak ki a kolozsvári alpinisták és barlangászok.

Mivel a patak menti túra nem volt fárasztó, egy rendkívüli élményt nyújtó folytatást javasoltam. Visszafelé jövet felülről is csodáljuk meg a szurdokot, de ehhez 40 fokos domboldalon kellett 400 m szintkülönbséget megtenni. A bátor csapatot megviselte a kapaszkodó és meg kellett tanítanom őket, hegyet mászni is, mivel lábujjhegyen nem tanácsos fölfelé menni. Sikerült az először mászó hölgy tagjainkat is fölcsalnom a szakasz közepéig, innen visszanézve a mélybe belátták, hogy tanácsosabb a tetőre fölmenni, mint vissza. Edit, aki egész úton szidott, szinte négykézláb tette meg az utolsó távot a 764 m-es csúcsig s átérezhette, hogy életébe először képes volt egyedül legyőznie egy ekkorka hegyet. Fent a gerincen csoportunkat úgy másfél óra alatt „csúcsra járatva” mindannyiunkat sikerélmény töltötte el, amit fokozott a körpanoráma látványa. A fennsík tagolt peremeiről bele lehetett látni a szorosba, az alján kanyargó patakra. Északra a Feleki tető (Feleac) látszik Kolozsvár felé s keletre Torda városa.

Útközben még meséltem a karsztvölgy keletkezéséről, a patkókövekről s a Szent László legenda szerinti eredetről. Az egyik monda változat szerint: „Szt. Lászlót a Kunok csatában üldözték. Mivel Istenhivő király volt, fohászát az Úr meghallgatta, kivont kardja irányában a hegyet kettéválasztotta és repülő lovának patkó lenyomatát a hegyen, hátrahagyta. A patkókövekből leomló sziklák az üldöző Kunokat elpusztították.”

A fennsíkról négy jellegzetes alakú patkókő nyoma látható.   

A lankásabb déli oldalon már könnyebb volt a leereszkedés. Az izzasztó túra kiürítette szervezeteinkből a városban fölszedett mérgeket, így mindenki jobban érezte magát, de a finom ebéd, majd az ivókúra is megtette hatását. A meleg estét pont a szorosban eltűnő Naplemente tette rendkívülivé. Sátortáborunkban lefekvés előtt még csillagásztunk is.  Bár nagyon fáradt volt mindenki mégis figyelemmel hallgatták a csillagképekről és égi objektumokról szóló meséimet.

Az augusztusi hullócsillagok is jelentkeztek már, így voltak, akik kívánságaik álmaival aludtak el.