Elbúcsúztunk a jellegzetes Tordai-hasadéktól, a buszon tervezgettük meg a számtalan lehetőség közül a „hogyan tovább?” -ot. Csoportunk amíg az előző élményeket ülepítette: ki a Medve barlangot, ki a Medve sört részesítette előnyben, végül úti célként a Medve tó került előtérbe.

Mivel sajnos nem mindég a térkép szerinti út a rövidebb, Torda és Marosvásárhely között számtalan szakaszon átépítik az utakat, így lassan haladva értünk az Erdélyi Magyarság egyik jelentős nagyvárosába. A kultúrpalotát, a városházát és az erődtemplomot volt érdemes megnézni. Betankoltunk olcsó üzemanyaggal, a gyerekeink olcsó fagyikkal, s a már jobb utakon hamar Szováta-fürdőre értünk. Parkolóhelyet alig lehetett kapni, olyan nagy volt a zsúfoltság. Emlékeim és foto dokumentációim szerint régen szebb volt az üdülőhely. A faragott stílusú pavilonok tönkre mentek, helyükre nem odaillő stílusú ízléstelen épületek kerültek, túl sok fenyőt vágtak ki és túlzsúfolt lett a völgy. Nagyon kellemes viszont a Medve tó mezotermál vize a meder sótartalma miatt még a tengerviznél is nagyobb fajsúlyú. Itt nem kell tudni úszni, az ember lebegve napozhat a víz tetején. A víz ásvány és sótartalma valamint öntisztító jellege miatt igen hatásos terápiát biztosit, női és bőrbetegségek ellen. A nagyméretű tó néhány ezer fürdőzőt is elvisel, bele egy sós vizet szállító patak folyik, a tó egy része elhatárolt védelmi terület, ez végzi a víz öntisztítását.  Pár száz m-re alacsonyabb szinten van a Kismedve tó, távolabb a Mogyorós-tó. Itt is strand működik, régen természetvédelmi terület volt. Érdekes ritka látványt nyújtanak a kősósziklák, szabadon a felszínen az esők formálják, barázdálják, s mossák bele a nagytóba. Előtte még kis mocsaras tavacskák vannak, itt iszapfürdőt vesznek a reumatikus betegek.

Az est közeledte miatt a Medve tó és Medve sör további kóstolgatásáról le kellett mondanunk s a közeli Székelyföld felé vettük utunkat. A Parajdi-sóbányát érdemes mehnézni, de ezt máskorra halasztottuk. Inkább Korondon időztünk egy órát. Az útszéli boltok, bemutatótermek, butikok sokasága a népművészet szinte minden ágát megelevenítik. Útítársaink be is vásároltak a szépen festett kerámiákból, az emléktárgyakból, bőr készítményekből és a minőségi csergékből. Parajd község fazekas-múzeuma, a vasas-kénesvizű fürdője híres, székelykapui is szépek. A közeli Firtos hegy mellett vezet el az út, sajnos az 1000 m-es tetején lepusztult Firtos-vár romja már nem látszik. Farkaslakán a székelykapu mögött áll Tamási Áron, Szervátiusz szobrászművész által faragott síremléke. Szelykefűrdőn székelykapuk gyűjteménye látható, Orbán Balázs sírját a műút mellett kettős kopjafa jelzi. Székelyudvarhelyen keresztül, több napos szálláshelyünkre Szentegyházasfaluba későn értünk. Vendégszerető családokhoz hamar elszállásoltak bennünket. Még ezen az estén eldőlt a másnapi program, - irány fel a Hargitára!