Erdélyország északkeleti határai felé vettük utunkat a Tika patak mentén Beszterce-hegység felé. Ezen az 1200 méteren átmenő Borgói-hágón át, Bem tábornok a győzelem után 1849-ben nyomult át Dél Bukovinába, hogy az ottani lakosságot is megnyerje a forradalom számára. A régészek megállapították, hogy ez a hágó már a rómaiak idejében is stratégiai jelentőséggel bírt.

Marosborgó és Tihuca között az út mellett állt egy óriásfenyő, amit hajdan a Fenyők Királyának neveztek. Forráskő üdülő után az 1227 m-es tetőn csodálatos körpanoráma nyílik a vidékre. Dorna Vátra (Vatra Dornei) kisvárosát már a Beszterce (Bistrita) és a Dorna folyók szelik át. A folyó felső szakaszát Aranyos Besztercének nevezik, régen aranyat mostak ki a medréből. A folyó völgye végig nagyon szép, főleg kanyonjai és szurdokai impozánsak. Mielőtt a folyó Délnek fordul, látható a vulkanikus hegyeken álló Ráró csúcs, a fejedelemasszonyról elnevezett kövekkel.  Ez a természeti rezervátum a Szlatiai (Slatina) őserdőt is magába foglalja. A szépséges Beszterce mentén 90 km-t ereszkedünk lefelé, amíg elérjük a hatalmas Békás (Bicaz) mesterséges tavat. A 60 Km hosszú és 30 m átlagmélységű tározó látta el vizienergiával Románia első és legnagyobb vízierőművét. A 19. sz. -ban amikor még a folyó vadul rohant a völgyek felé, bátor tutajosok úsztatták le a szálfenyőket a fafeldolgozók felé.

Bár gazdag vizhozamu folyók táplálják a tározót, a száraz évszakok miatt a vízállás elég alacsony. A tavon rendszeres hajójáratok vannak. A tó mélysége a gátnál gyakran meghaladja a 90 métert. A tó kerülgetése helyett inkább a gyalog túrázást választottuk, ezért bár a távolság a csúcsig csak 4 Km, a magaslat miatt idejében el kellett indulni.  Több mint 1000 m-es szintkülömbséget nagy erőfeszítés árán lehetett megtenni, de megérte, mert a Csalhó csúcsig változatos és egyre szebb volt a kilátás. Az 1907 m-es csúcsról déli irányba szinte rálátni a Békás-szoros szikla szurdokára, nyugati irányba a Gyergyói-havasok vonulata, északra pedig a Besztercei havasok vonulatai tárulnak elénk. Késő délutáni látvány: a megmászott csúcs árnyéka, átszaladt a Békás tó vizén, feledhetetlen emlékként őrizzük, azzal a bosszúsággal, hogy a fotógép a minimálisra szűkített felszerelés miatt lent maradt. Szerencsére a kőből épült menedékházban egy szerény ellátással másnapig elvoltunk.

Reggel korán kellett leereszkedni a völgybe, mert még délelőtt a 15 sz. műúton továbbmehettünk kocsival a Kis Beszterce mentén. Péntek falva közelében újra átlépjük Erdély északkeleti határát, Gyergyótölgyesnél (Tulghes) felkapaszkodunk 900 métere Borszék (Borsec) kisvárosába. Innen a híres üdülő 2 Km -re van a völgyben. A fürdőhely medencéjében több mint 30 ásványvízforrás található különböző ásvány összetétellel. A gyógyforrások vizeit vérszegénység, idegbántalmak, vesebántalmak, emésztési betegségek, gyengeség, ellen alkalmazzák. A P.J.Curie nevű forrás vize kissé radioaktív tartalmú ezt enyhe sugárterápia helyett alkalmazzák. A magas szénsav tartalmú bő hozamú borvíz kutakból naponta 20.000 palackot töltenek meg. A városban üveggyár is működik. Ezt a helyet már a rómaiak is látogatták, az értékes csípősvizet eleinte pezsgőfürdőzésre használták. A helység kiépítése csak 1750 után kezdődött el. Túrázóink megjegyezték, hogy mára már a jellegzetes fapavilonokat, kőpanziók és terápiahotelek kezdik kiszorítani, a túlzsúfoltság miatt így megváltozik az üdülő látványa, hangulata. Az üdülőkben sok magyar család él, sok más helybéli is beszéli a magyar nyelvet, a városban nagyobb számban élnek már románok, de közülük is sokan megtanultak, vagy legalábbis értenek Magyarul, a fiatalság angolul is tanul.

Utunkban Maroshévíz (Toplita) felé újra elénk tárultak a siralmas látványú erdőirtások.